Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2.-Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, lapszerkesztő, tanár, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja volt. Magyarország legnagyobb balladaírója volt, innen a „balladák Shakespeare-je” elnevezés, pozíciója miatt szalontai nótáriusnak nevezték, de talán jelleméből adódóan néma embernek is nevezték. Shakespeare-fordításai kiemelkedőek.
Szegény református családban született, későn érő gyermek volt, akit szülei gondosan neveltek, mivel kilenc testvére közül nyolcat tüdőbajban vesztett el. Ennek ellenére igazi csodagyerek lett, 14 évesen már tanársegédként dolgozott, és képes volt eltartani idősödő szüleit. Annak ellenére, hogy családjában nem volt anyagi jólét, széleskörű szellemi műveltségben részesült, és felnőttkorára a latin, görög, német, angol és francia irodalom számos remekművét olvasta el eredetiben, és sokat dolgozott fordítóként. A magyar nyelv egyik legnagyobb kedvelője volt, így páratlan szókinccsel rendelkezett. Csak kisebb verseiben 23 000 szót és 16 000 szóalakot használt.
Irodalmi pályája 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal kezdődött, de igazán híressé az 1846-ban írt Trudi című elbeszélő költeménye tette. Pályája kezdetétől fogva érdekelte a közélet, és politikai témákról írt: a nemzetőrség tagjaként részt vett az 1848-49-es forradalomban és a szabadságharcban, majd Bertalan Szemere alatt rajzolóként dolgozott a belügyminisztériumban. A Szocialista Párt összeomlása után egy időre bujkált, de végül megmenekült az elnyomás elől, és Nagykörösre költözött, ahol 1851-1860 között tanári állást vállalhatott.
Élete aztán megváltozott, amikor a Kishídi Társaság igazgatójává választották, és Pestre költözött. A kiegyezés időszakában a magyar irodalom és politika nagy hatású alakja volt. A műveiben ábrázolt szereplők közül sokan neki köszönhetően váltak halhatatlanná. Kortársa és barátja volt Sahndor Petőfinek. Költészetük között a fő különbség, hogy Petohui gyorsan érlelődött és rövid életű volt, míg az ő költészete lassan fejlődött. Egy meg nem erősített városi legenda szerint haláluk is összefüggött, ugyanis 1882. október 15-én, a pesti Petőfi téren álló Petőfi-szobor leleplezésekor a népszerű, már betegeskedő fejedelem-költő megfázott és 65 éves korában tüdőgyulladásban meghalt.
Élete
Az Arany család őshazája Kereserben volt, ahonnan először Siraginagifarba, majd Szalontára költöztek. Az első föld- és nemesi jogokat Bokskai Istvántól kapták, a címert pedig I. György adta. Rákóczi 1634-ben, de 1745-ben elveszett, amikor Mária Terézia a hajdúsági várost Esterházy Pál Antal hercegnek adományozta. 1778 óta a család nemesi jogokat perelt. Pereltek, de nem tudták jogilag visszaállítani a nemességüket.
1817. március 2-án született, egy kis házzal és kis földdel rendelkező család tizedik gyermekeként (kilenc testvére közül csak a legidősebb, Saara maradt életben). Szülei, Arany György (1762 – 1844. január 2. Nagysalonta) és Megyeri Sára (1772. november 2. – 1836. augusztus 20. Nagyszalonta) földművesek voltak.
Néhai szüleinek egyetlen fia volt. Amikor ő született, nővére már férjnél volt és gyermekei voltak. Szülei református hívők voltak. János kora gyermekkorától kezdve jó szegénységben, nyugodt, békés környezetben nevelkedett. Három-négy éves korában tanult meg olvasni hamuba írt levelekből.
Édesapja sok történetet mesélt neki a Toldi családról, és a magyar népköltészet és irodalom felé vonzotta, így hatéves korára már nemcsak ügyesen olvasott, hanem bibliai történeteket, énekeket és könnyű irodalmat is ismert. Csodagyereknek tartották, verseiről már iskolásként is ismert volt a városban. Szókincse felülmúlhatatlan volt, költészetére nagy hatással volt a régi magyar nyelv. Későbbi éveiben, talán éppen ezért, negatívan viszonyult a nyelvújítás és a romantika magyar nyelvre gyakorolt hatásához.
Iskolás évei
Szalontai iskola éveinek (1823–1831) vvége felé, hogy szülei anyagi helyzetén segítsen, a tanulás mellett tanítást is vállalt, és az iskolában lakott. 1833-ban a költészeti osztályban kezdett, majd novembertől a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Mivel reményeit nem sikerült valóra váltania, és pénze is igen kevés volt, 1834 márciusában Kisújszállásra ment egy évre segédtanítónak, hogy pénzt szerezzen és folytatni tudja tanulmányait. Kisújszálláson Török Pál, a későbbi református püspök volt a rektor, aki megnyitotta igényes könyvtárát Arany előtt, és ennek köszönhetően folyamatosan olvasott. A francia és német nyelvben is elmélyült, és latinból, németből fordítgatott.
Egy év múlva visszament Debrecenbe, ahol tanárai már felfigyeltek rá. Kisújszállási ajánlóleveleivel és szorgalmával hamarosan az osztályelső lett, és a tanítás folytán anyagi helyzete is elfogadhatóvá vált. Az iskolai egyhangúságot megunó Arany azonban ekkoriban még nem tanító, hanem szobrász vagy festő akart lenni, így 1836 februárjában önként hagyta el a kollégiumot. Ez a kilépés azt vonta maga után, hogy középfokú tanulmányait nem fejezte be, és emiatt nem kaphatott bizonyítványt sem.
Arany János Általános Iskola
Több településen is elneveztek Arany Jánosról általános iskolát, melyeknek listája az alábbiakban olvasható:
- Budapest XVI. Kerületi Arany János Általános Iskola – 1165 Bp, Jókai Mór u. 6.
- Budapest XXI. Kerületi Arany János Általános Iskola
- Dunaújvárosi Arany János Általános Iskola
- Arany János Általános Iskola Szeged Kukovetz Nana utca 4.
