Ahogy szüleik negyvenéves házasságukhoz közelednek, Verneuilék négy lánya elhatározzák, hogy nagy partit szerveznek, amelyen az egész család összejön, beleértve a menyek szüleit is. De ha összehozzuk ezeket a különböző származású embereket, az nem lesz hátrányos…
Mi az istenért csináltunk már filmet?
A bazi nagy francia lagzik Verneuil család kalandjainak ez a harmadik része elég jól indult azzal, hogy az előzetesben látható képregényes jelenetek nagy részét az első percektől kezdve összehangolta. Ezért további, kiadatlan tévhitek özönére számítottunk az afrikai család feltételezett vándorlásával és a szülők más csoportjainak felfedezésével kapcsolatban. Ehelyett legfeljebb valami szép próbavígjátékra lesz jogosultságunk (az ázsiai apa bosszúja, a szülők eleinte „kínait választottak” vidéki látogatásuk során…), ritka, igazi jó szavakra, amilyen ” ha ilyen csúnya pulóvered van, akkor kerülöd a divatra való gondolkozást”, sajnos gyakran elnyelték a hamis jó ötletek.
Így van ez a vegánná vált lány könnyed kigúnyolásával is, akinek a hamis „cassoulet”, ahol sárgarépa helyettesíti a kolbászt, úgy néz ki, mint „majomhányás”. Valódi nézőpont nélküli gúny, fényévekre a Barbaque című fekete film vígjáték pusztító humorától”. A zsidó meny és az arab vő (mintha véletlenül ugyanazon a lakótelepen él… nem túl mulatságos, a nyilvánvaló politikai példabeszéd ellenére Ugyanez vonatkozik mindenekelőtt a nevetséges és telefonált intrikákra a karakter körül, amely végül is a legklisésebb volt: Helmut, egy nagyon gazdag német gyűjtő, akit érdekelnek a Ségolène-lány „forgácsai”. Az első két film megható, ráadásul itt teljesen elviselhetetlenné vált a maga hisztériájában és állandó áldozattá válásában, és Émilie Caen alakítása, amelyből kiabálva egy szót is megért, nem ér utol semmit.
Marad az Abbes Zahmaninak adott szép szerep a bazi nagy francia lagzik film ezen részében, mint egy arab apa, aki megszállottja a kissé punk rocknak, aki erre az alkalomra újrateremti The Electric Hyenas nevű zenekarát, vagy a kedves kínai anya alkohol iránti vonzalma és minden velejáró öröm. Sajnos a legtöbb szereplő itt vékonyabbnak tűnik, mint az előző epizódokban, legyen szó lányról vagy vejről. Sajnálatos választás egy olyan univerzumhoz, amelyet a legtöbb francia már ismer, és amely egy kicsit távol tartja a rajongókat, és a kezdők nem fogják tudni betartani a koncepciót. Szerencsére a szülők még mindig ugyanannyira más időkből származnak, különösen Chantal Lauby, akinek határozottan még mindig annyi stílusa és visszaélése van.
