Az irodalom bármely írott alkotás gyűjteménye, de szűkebben is használják kifejezetten művészeti ágnak tekintett írásokra, különösen a prózai szépirodalomra, a drámára és a költészetre. Az elmúlt évszázadokban a definíció kibővült a szóbeli irodalomra is, amelynek nagy részét átírták. Az irodalom a tudás és a szórakoztatás rögzítésének, megőrzésének és továbbításának módja, és társadalmi, pszichológiai, spirituális vagy politikai szerepe is lehet.
Az irodalom, mint művészeti forma, különféle nem fikciós műfajú alkotásokat is tartalmazhat, például életrajzot, naplót, memoárt, leveleket és esszéket. Tág definícióján belül az irodalom nem fikciós könyveket, cikkeket vagy más nyomtatott információkat tartalmaz egy adott témáról.
Etimológiailag a kifejezés a latin literatura/litteratura „tanulás, írás, nyelvtan szóból származik, eredetileg betűkkel alkotott írás”, a litera/littera „levélből”. Ennek ellenére a kifejezést beszélt vagy énekelt szövegekre is alkalmazták. Az irodalmat gyakran nevezik szinekdochikusan „írásnak”, költőileg pedig „az írás mesterségének” vagy egyszerűen csak a mesterségnek. Vörösmarty Mihály úgy jellemezte tudományát, a forgatókönyvírást, mint olyan mesterséget, amely időnként a művészet szintjére emelkedik.
A nyomtatási technológia fejlődése lehetővé tette az írott művek egyre növekvő terjesztését és elterjedését, amely ma már az elektronikus irodalmat is magában foglalja.
Irodalmi definíciók
Az irodalom definíciói az idők során változtak. Nyugat-Európában a 18. század előtt az irodalom minden könyvet és írást jelentett. Az irodalom a régebbi, befogadóbb fogalmakhoz való visszatérésnek tekinthető, így például a kultúratudomány a kanonikus művek mellett a populáris és a kisebbségi műfajokat is magában foglalja. A szót nem írott művekre is használják szóbeli irodalom ” és „az írás előtti kultúra irodalma.
Az irodalom értékítéleti definíciója szerint az irodalom kizárólag jó minőségű írásból áll, amely a finom írás hagyomány részét képezi. Példa erre az Encyclopædia Britannica, amely az irodalmat az írásra redukált legjobb gondolat legjobb kifejezésének minősítette.
Szóbeli irodalom megjelenése
Hagyományos kirgiz manaschi előadja a Manas eposzának egy részét egy jurtatáborban a kirgizisztáni Karakolban
Az „irodalom” kifejezés itt használata kissé problematikus, mert eredete a latin littera, „levél” szóból ered, lényegében az írásból. Alternatívákat, például „szóbeli formákat” és „szóbeli műfajokat” javasoltak, de az irodalom szót széles körben használják.
A szóbeli irodalom ősi emberi hagyomány, amely a világ minden sarkában megtalálható. A modern régészet bizonyítékokat tárt fel az emberi erőfeszítések megőrzésére és közvetítésére, hogy megőrizzék és továbbadják azokat a művészeteket és ismereteket, amelyek részben vagy teljesen egy szájhagyománytól függtek, különböző kultúrákban.
Arany János feltárja szóbeli hagyományos gyökereit; a középkori európai kéziratokat előadó írástudók írják; geometrikus vázák az archaikus orális stílusát tükrözik. Valóban, ha az ezredforduló utolsó évtizedei megtanítottak nekünk valamit, akkor az kell, hogy a szájhagyomány sohasem volt az a másik, amivel vádoltuk; soha nem volt az a primitív, előzetes kommunikációs technológia, mint amilyennek gondoltuk. Inkább, ha a teljes igazságot elmondjuk, a szájhagyomány fajunk legdominánsabb kommunikációs technológiájaként emelkedik ki, mint történelmi tény és sok területen még mai valóság.
